MKP - Emlékezés a II. világháborúra.

2015.05.08 20:34

Tisztelt emlékezők!

Tájainkon 70 éve ért véget az utolsó háború. Európa központi részén 1945. május 9-e óta béke van. Nem biztos, hogy kellőképpen tudjuk ezt becsülni – pedig nagyon közel volt hozzánk a délszláv háború, most pedig az ukrajnai háborús konfliktus, de a televízió meg az internet ma is mindennap közel hozza a Szíriában vagy az Iszlám Állam területén dúĺó, közvetlen népirtással vegyített harcokat. Lehet sok kritikus gondolatunk az egyesült Európáról, ám a legfőbb rosszat, a történelemben korábban egy-két emberöltőként megtapasztalt európai háborút távol tartotta tőlünk.

Radnóti Miklós: Nem tudhatom…

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

MKP Anyáknapjára

2015.05.03 09:49

A Magyar Közösség Pártja Lukanénye – i szervezetének anyák napi köszöntője

Mély tisztelettel és nagy szeretettel köszöntjük az életadó édesanyákat és nagymamákat! Édesanyánk az a személy, akivel először kapcsolatba kerülünk születésünkkor, és akivel ez a láthatatlan kötelék meg is marad egész életünkben. Ő az, akihez örömünkkel, bánatunkkal egyaránt fordulhatunk. Ő az egyetlen, aki mindig feltétel nélkül szeret egész életünkben, aki számára mindig a gyermekei a legfontosabbak, akárhány évesek legyenek is. Ő az a személy, aki összetartotta és összetartja ma is a családot, akinek jelenléte, gondoskodása életünk része, aki meghallgat, aggódik miattunk, aki őszintén örül sikereinknek, aki minden megbocsát, és akihez mindig visszatérhetünk.

Anyák napján illik legalább pár szál virággal a kezünkben odaállnunk anyánk elé, megölelni, és egy szép verssel, vagy pár szívből jövő szóval felköszönteni, és kérni a jó Istent, hogy százszor, ezerszer áldja meg édes jó anyánkat!

„Mert adhat Isten néked kincset, gazdagságot. Rubintokat, és gyémántot, márvány palotát. Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer. Csak egyet nem adhat kétszer: Édes jó anyát.“